A Mesélő
Az ismeretség mely az idő folyamán barátsággá formálódott köztünk, 10 éves. 2001-ben Márta életre keltette a bodajki SzívHang énekkart. Karnagy és zenetanárként fogta össze és nevelte kórussá a helyi éneket, zenét kedvelő embereket. Én is az alapítók közé tartoztam, és tagja vagyok jelenleg is. A népzenéhez és a népmeséhez való kötődés mindkettőnk életében fontos. Gyökereim, tágabb családom, barátaim a számomra oly kedves Erdélyhez kötnek. Mint minden – a Trianoni dekrétum áldozatául esett – család tagjainak, számomra is kimondhatatlanul fontos a magyarságom. Közkinccsé próbálom tenni a székely tudatban rejlő igazságkereső világlátást a hagyományok őrzését és tovább örökítését.
Nincsenek ennek a világnak még oly szép és ízes szavai, melyekkel úgy lehetne mesélni, mint a székely- és csángó-magyar dialektusban.
A Muzsikus
Kórusvezető és magyar-ének szakos tanár vagyok, majd 30 év tapasztalatával. Drámatanári, színpadvezetői múlttal. Nagyon örültem az ötletnek, hogy mesemondó-játszótársam partnere lehetek, aki énekel, furulyál, segíti a mesefolyam dagadását. Örülök, mert mindig minden előadás más, fontos az egyszeriség varázsát megteremtő rögtönzés. A mese váza adott csupán, így az egész játék folyamatos, közös alkotás is egyben.
A jól mesélő, a helyzetet azonnal mesenyelvre fordító személy ritka. Társam tehetsége tehát nagy adomány. S a meséléshez is kedvet ébreszt. Példát mutat. Értéket teremt.
A dalok, amelyeket a mesékbe szövünk vagy ismertségük okán kedvesek, vagy szívesen megtanulják, mert odaillőek, szépek. A felnőtt is együtt játszhat a gyerekkel, nem rekesztődik ki a játékból.
A zene embert gazdagító hatása már a kicsinyeknél is szemmel látható. Bodajkon vezetek Döm-dö-döm néven baba-mama foglalkozást, ahol mondókákat, ölbeli játékokat tanulunk. Emellett még tibeti tálakkal (Peter Hess) hangfürdőt is tartok.